A lelket kell meggyógyítani, hogy a sejtek egészségesek legyenek

Olyan kevesen „ragyognak”, pedig a belső béke, a lélek harmonikus kisugárzása ezerszer gyönyörködtetőbb, mint bármilyen smink. Ha odabent rend és béke van, a külvilág dolgai is elrendeződnek, sokkal szebbnek, rendezettebnek látjuk a kaotikus szálakat, és ami a legfontosabb: marad lelki energiánk a megoldás megtalálásához. (kivonat)

A lelket kell meggyógyítani, hogy a sejtek egészségesek legyenek


Olyan kevesen „ragyognak”, pedig a belső béke, a lélek harmonikus kisugárzása ezerszer gyönyörködtetőbb, mint bármilyen smink. Ha odabent rend és béke van, a külvilág dolgai is elrendeződnek, sokkal szebbnek, rendezettebbnek látjuk a kaotikus szálakat, és ami a legfontosabb: marad lelki energiánk a megoldás megtalálásához.

Elsőként a saját lelki, testi egészségemért tartozom felelősséggel, és csak ezután fordulhatok mások felé. Minden emberi kapcsolatom a választásom, és nem az utolsó lehetőségem, nem önzőség tehát kihagyni, hátrahagyni azokat az élethelyhelyeteket, amelyek mérgeznek, nyomorítanak. Jó lenne gyakorolni annak művészetét, hogy nem hasonlítgatjuk önmagunkat folyamatosan másokhoz. Függővé válunk a közhangulattól, a külvilág zajától, mások véleményétől, kedvétől, életeseményeitől. Ez borzasztó fárasztó tud lenni. Aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, az életet élni, és haladni a saját útján, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér. Jó lenne gyakorolni a hatékony és szelíd ignorálás művészetét is. Hihetetlen jó érzés elengedni a megfelelési kényszer, az elfogadásért való könyörgés terhét. A vér is felfrissül, olyan, mint a tudatos légzőgyakorlat. Már nem rángatnak külső erők, önérzeted, önbizalmad foka már nem függ mások sikereitől, boldogságától. Nem zavar már negatív érzelem, innentől szabad vagy, ettől kezdve valódi élettered van, nem lógnak végtagjaidon a kis láthatatlan damilszálak.

Elsőként a saját lelki, testi egészségemért tartozom felelősséggel, és csak ezután fordulhatok mások felé. Minden emberi kapcsolatom a választásom, és nem az utolsó lehetőségem, nem önzőség tehát kihagyni, hátrahagyni azokat az élethelyhelyeteket, amelyek mérgeznek, nyomorítanak. Jó lenne gyakorolni annak művészetét, hogy nem hasonlítgatjuk önmagunkat folyamatosan másokhoz. Függővé válunk a közhangulattól, a külvilág zajától, mások véleményétől, kedvétől, életeseményeitől. Ez borzasztó fárasztó tud lenni. Aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, az életet élni, és haladni a saját útján, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér. Jó lenne gyakorolni a hatékony és szelíd ignorálás művészetét is. Hihetetlen jó érzés elengedni a megfelelési kényszer, az elfogadásért való könyörgés terhét. A vér is felfrissül, olyan, mint a tudatos légzőgyakorlat. Már nem rángatnak külső erők, önérzeted, önbizalmad foka már nem függ mások sikereitől, boldogságától. Nem zavar már negatív érzelem, innentől szabad vagy, ettől kezdve valódi élettered van, nem lógnak végtagjaidon a kis láthatatlan damilszálak.

„A lelket kell meggyógyítani, hogy a sejtek egészségesek legyenek” – írta Wass Albert írónk, költőnk. Mégis sokszor az időnket pazarlókra vesztegetjük a legtöbb időt, az energiarabló kapcsolatainkra a legtöbb figyelmet, a szárnyaszegett szerelmekre a legtöbb könnyet. Valahogy divat lett önzetlennek lenni. Éjjel-nappal elérhetők vagyunk, feladatokat teljesítünk, végrehajtunk, mert féltjük a státuszt, a biztosat. Nem szólunk, nem kérjük ki magunknak a méltatlan bánásmódot, elviseljük, ha bárki kigúnyol, semmibe vesz, levegőnek tekint, kihasznál, megcsal, érzelmileg manipulál. Miért engedjük, hogy a lelkünkre ilyen mértékű teher üljön? Miért nem állunk ki magunkért, miért nem keressük inkább a véradók, a vérátömlesztők társaságát? Ők nem adnak át negatív gondolatokat, indulatokat, nem becsmérelnek, és nem lopnak el reményt, biztonságot, lehetőséget, önbizalmat, örömet, sikerélményt, boldogságot.

Nincs értelme semmilyen találkozásnak, ha nem tudunk lelassulni. Harcolunk a határidőkkel, hajtjuk a pénzt, lelkesen pörgetjük a közösségi oldalak hírfolyamát, mert minden percben, mindenhol, egyszerre szeretnénk jelen lenni. Közben pedig mindenről lemaradunk. A nagy rohanásban ugyanis éppen a legfontosabbat felejtjük el: szeretetkapcsolatainkat ápolni. A „nincs rá(d) időm” az  érdektelenek kifogása, egy ilyen kapcsolatban nem vagyok fontos és semmi keresnivalóm benne. Ha valakinek számítok, akkor soha nem lehet annyira elfoglalt, hogy ezt ne mutassa ki. Felgyorsult a világ, mégis a napot mindenki a saját épülése és kedvteléseinek függvényében osztja be, vagyis arra van időnk, amire akarjuk.

A modern kor embere lassan elfelejti a mosoly és őszinte nevetés gyógyító erejét, és szarkasztikus megvetéssel figyeli a pozitív gondolkodás, túlfűtött, hurráoptimista hírnökeit. Az anyagi javakat hajszolja kifulladva, áldozattá válik, a megszerzett, megkaparintott élettelen ingóságok áldozataivá. A lélekre határidők súlyos megfelelési kényszere ül, és lassan, alattomosan felborul az egyensúly, a lelki egészség egyensúlya. Nézz körül az utcán. Olyan kevesen „ragyognak”, pedig a belső béke, a lélek harmonikus kisugárzása ezerszer gyönyörködtetőbb, mint bármilyen smink. Ha odabent rend és béke van, a külvilág dolgai is elrendeződnek, sokkal szebbnek, rendezettebnek látjuk a kaotikus szálakat, és ami a legfontosabb: marad lelki energiánk a megoldás megtalálásához.

A pszichoszomatika a lélek és a test egységére utal. A lelki egyensúly felborulásával olyan testi tünetek észlelhetők, amelyek hátterében lelki okok, mélyre szorított, feldolgozatlan emlékek, feloldatlan konfliktusok rejlenek. Miért nem vagy boldog? Mi okozza a szorongásos, pszichoszomatikus tüneteket? Mitől görbül a gerinc, mitől gyarapodik a háj, mitől zsugorodik a test? Miért fulladsz, mitől fogy el a levegő? Miért sajog, betegszik meg a tested női, vagy férfi oldala? Aki önmagát is szereti, az stabil, egészséges, autonóm ember, aki képes nemet mondani, ha saját lelki és testi komfortérzete, vagy egészsége forog kockán. Mindenki szert tehet belső szépségre, és egy kiteljesedett, lelkileg is egészséges életre. A belső munka sokszor nem hozza meg azonnal a gyümölcsét, fájdalmas és megrázó is lehet, ilyenkor megrekedünk, elbizonytalanodunk. De az önismeret gazdagodik, a személyiség fejlődik, végül eljuthatunk egy magasabb szintű, lelki harmóniában is bővelkedő új életminőség felé. Mondják, a lelki egészséghez már az is elég, ha elviseled önmagad, és nem leszel magadtól depressziós, de kiegészítésképpen szeretettel ajánlom az alábbi gondolatokat.

Tudj szelektálni, kerüld el a lelki egészségedet veszélyeztető negatív embereket. Nem kötelező mindenkivel kapcsolatot ápolnod, mert van, aki nem érdemli a figyelmedet. Keresd a „véradók” társaságát, akik nem adnak át negatív gondolatokat, indulatokat, és nem lopnak el reményt, hitet, biztonságot, örömet.

Tudd, mivel nyerhetsz pozitív energiákat, melyekből feltöltődhetsz. Tanuld meg kezelni a krízishelyzeteket, mindennapi problémákat és konfliktusokat. Törekedj a jó döntések meghozatalára.

Engedd el végleg a múltat, hagyd, hogy „elfájjanak” az elmúlt szerelmek, szeretett emberek emlékei. Az elengedés során elfogadjuk, és a megfelelő polcra helyezzük egymást, negatív, fájó érzéseinket, a haragot, a veszteséget, az alkalmatlanság sebeit. Azt jelenti, hogy találtam az ő számára egy méltó „rekeszt” a szívemben, és minden történés ellenére is képes vagyok tisztelettel és szeretettel gondolni rá.

Kontrolláld megfelelően a dühödet, indulataiddal csak fölös energiákat pazarolsz.

Legyél nyitott a változásra, ne ragadj meg a monotónia állóvizében. Változz Te magad is, fejlődj érzelmileg, sajátíts el olyan jellemvonásokat, amelyek még szerethetőbbé tesznek.

Szeress, érints, ölelj! Túl sokat beszélünk a semmiről, agyalunk, analizálunk, vádaskodunk, és gyanúsítgatunk, miközben semmi másra nem vágyunk közben, mint egy érintésre, ölelésre, hogy a szeretett ember a karjaiba zárjon. Az emberi érintés varázserővel bír, megnyugtatja a háborgó lelket, elsimul a harag. Gyógyítja a testet, és felmelegíti a lelket. Azt jelenti: közünk van egymáshoz. Talán egyszer magunktól is ráébredünk, hogy egy gyöngéd érintés néha sokkal többet ér bármilyen cizelláltra fogalmazott szónál.

A tisztelet felbecsülhetetlen ajándék. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adj önmagadból.

Törekedj a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatra, és tápláld az emberi kapcsolataid melegét minőségi idővel, törődéssel, igazi jelenléttel. Mert nincs jobb érzés, mint szeretni, és érezni, hogy viszont szeretnek.

Október 10-e a Lelki Egészség Világnapja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük